Wathay Ferenc énekei

Wathay Ferenc isztambuli rabsága éveiben csodálatos énekes könyvet írt (maga-rajzolta képekkel díszítvén), melynek anyagi fedezetét koldulásból biztosította. A huszonnyolc ének között vannak históriák (III., X.), szerelmes és istenes énekek. Valamennyiből sugárzik az önzetlen hazaszeretet, és a mélységes Hit. A könyv végén olvasható hosszú, családtörténeti önéletrajza, és egy hiteles számvetés a korabeli török hadseregről. Gyér iskolázottsága és foglalkozása ellenére megszerzett korszerű műveltsége elgondolkodtató és példamutató. Ezen a lemezen – “helyhiány” miatt – csak 16 ének hallható. Egy részüknek ismert a dallama, a többihez – a XVI-XVII. század szokásához híven – magam választottam korabeli dallamokat.” – Kátai Zoltán

• I. ének: Fényes dicsőségben lakozó szent Isten…
• III. ének: Székesfejérvár veszéséről való história
• IV. ének: Vég és kezdet nélkül levő Isten krisztus…
• V. ének: Fordétsd már, Istenem, szent szömeidet reám…
• VI. ének: Uram, ha könyörülsz rajtam…
• VII. ének: Oh, keserves lölköm, miért így siránkozol…
• VIII. ének: Vérben béborult szívem, miért háborgatsz…
• IX. ének: Ázsiának földe, eluntalak nézni, Európábúl szömlélni…
• X. ének: Szinán és Ibrahim bassa idejében lett tatár rablásról…
• XII. ének: Lássuk, nyomorultak, mit mond Jézus Siránk…
• XIV. ének: Csalárd ezerhatszáz s véled más két számzás…
• XVI. ének: Áldott filemile, ily nagy énekelve, hogyhogy jutál mast ide?…
• XXIV. ének: Mely a magyar nemzetségnek… állapatját traktálja
• XXV. ének: Isten áldotta, oh, szép kikelet…
• XXVI. ének: Egy kietlenben minap jártomban…
• XXVIII. ének: Gyötrelme lölkömnek, siralma szömömnek…

Gryllus Kiadó 2006
GCD 064