Ünnepi szonettkoszorú

2015 áprilisában a Költészet Napja alkalmából József Attila dalokat énekeltünk a Ferencvárosi Önkormányzat meghívására. Akkor ismertük meg az Ünnepi szonettkoszorút, és nagy örömünkre akkor kaptuk a kérdést, volna-e kedvünk és időnk, hogy a versekre dalokat írjunk, és ezeket megjelentessük József Attila halálának évfordulójára, december 3-ra. Megtisztelőnek éreztük a felkérést, már a költők névsora is különös összefogást sugallt. Öröm látni, hogy egy ilyen akcióban különböző korú, világlátású, stílusú költők részt vesznek. Érezhetően sok a különbség a szonettek írói között, de összekötő kapocs József Attila tisztelete és a hazaszeretet.
Igyekeztünk a költői forma zenei megfogalmazását is megtalálni, ezért született a mesterszonettre egyszerű, két hangból álló „dallam”, amelyből minden egyes dal kiindulhat, és oda visszatalálhat, természetesen más hangnemben, más ritmusban, ahogy azt az adott vers kívánja.
Ezúton is köszönjük a felkérést, nagy öröm, hogy nagy költőnk életművét szülőhelye, Ferencváros fontosnak tartja, és ilyen remek formákat is kitalál, hogy József Attila költészetét mai módon is tovább gondoljuk. Gryllus Dániel

1 Hazám (7. szonett)
2 („Számkivetve”: honvágyas utakon szebb hazát tévedni)
3 (Még bennem él)
4 (Van bocsánat)
5 (Csavart elme)
6 (Nyakamba portrét)
7 (Láncon: nekem ezt nem)
8 (J.A. változat)
9 (Kit remény vezet)
10 (Hazám, ha még vagy)
11 (Ha szegényen, ha gazdagon)
12 (J.A. szonettjére)
13 (Hogy mi ne)
14 (Szo{morú}nett)
15 (Tarts magasba)
16 Hazám (7. szonett)