Arany János életművének zenei hátteréről, a költő által kedvelt és 1874-ben rögzített népdalokról és műdalokról Kodály Zoltán kutatásai óta egyre több szó esik. Arany saját dalkompozíciói azonban jó ideje csak erősen átdolgozott formában jutottak el a nagyközönséghez; a költő halála után Bartalus István adott közre belőlük egy sorozatot zongorakísérettel (1884), ami így jelentősen eltért Arany saját zenei szokásaitól és habitusától. A válogatás mindazon énekelt verseket közreadja, amelyekhez tudomásunk szerint Arany János maga szerzett dallamot (pl. A tudós macskája; A hegedű száraz fája; Zách Klára; Csendes dalok), továbbá saját verseiből azokat, amelyek nótajelzése vagy dallammintája viszonylag pontosan azonosítható (pl. Rákócziné, Írószobám, A betyár című ciklus, A csillag-hulláskor énekelhető darabjai, a Nemzetőr-dal Fónagy József-féle 1848-as megzenésítése). Arany szerzeményei közül azok is helyet kaptak, amelyeket más költők verseihez készített, így Petőfi Sándor, Kölcsey Ferenc, Bajza József és Amade László műveihez. A dalok korhű, családias hangszerelésben szólalnak meg: egy eredeti 19. századi gitár kíséretével (Kobzos Kiss Tamás hagyatékából), illetve kisebb zenekarral, amely a falusi bandák vagy a társasági zeneélet hangulatát idézi. A lemez az Arany 200 Emlékév támogatásával jelent meg.