Barozda: Cuncti simus concanentes

1. Cuncti simus concanentes (LVM)
2. A Madre de Jesú-Cristo (CSM 302)
3. Muito demóstra a Virgen (CSM 292)
4. Des hoge mais quér’ éu trobar (CSM 1)
5. Miragres fremosos (CSM 37)
6. De Santa María sinal qual xe quér (CSM 123)
7. Santa Maria strela do dia (CSM 100)
8. Muit e ben aventurado (CSM 263)
9. Como póden per sas culpas (CSM 166)
10. Polorum Regina (LVM)
11. Stella splendens (LVM)
12. Imperayritz de la Ciutat Joyosa (LVM)
13. Los set gotxs (LVM)

Barozda
Czikó Zsuzsánna – szoprán
Ványolós Orsolya – szoprán
Bölöni Emő – szoprán
Györfi Erzsébet – alt
Ványolós András – tenor
Szabó András – basszus
Simó Csongor – fidula, keretdob, úd
Szabó Éva – furulyák
Pávai István – szantúr
Simó József – úd, középkori lant, pszaltérium, keretdob (művészeti vezető)

Egy legenda szerint X. (Bölcs) Alfonz, Kasztília és León királya (1221–1284) egy csatában megsebesülve ágynak esett. Csodával határos módon való meggyógyulását Szűz Mária egyik csodatételének tulajdonította és megesküdött, hogy hátralévő életében csak a Őt fogja szolgálni, Szűz Mária lovagja és trubadúrja lesz. Költők, zenészek, énekesek seregét hívta udvarába, és több évtizedes munka után megszületett a több mint 400 dalt, verset tartalmazó gyűjtemény, a Cantigas de Santa Maria, (CSM), azaz Szűz Mária énekei. Alfonz maga tervezte és felügyelte az összeállítást, és úgy tűnik, hogy legalább néhány szöveg, dal az övé. A dalok Szűz Mária egy-egy csodatételét mesélik el, minden tizedik dal egy himnusz, Szűz Mária dicsőítése. A gazdagon illusztrált versekben a középkori élet hitvilága, hétköznapjai, szokásai bontakoznak ki, történelmi, kulturális, és folklorisztikai információk széles skáláját tárva fel. A dallamok nagy többsége a kor népszerű tánczene formáját, a virelai-t használja (Refrén, Vers, Refrén), ezáltal slágerszerű, énekelhető, a mai ember fülének is tetsző, zenélésre
kínálkozó dallamokkal találkozunk.
Bár mintegy száz évvel később született, mégis mintha csak adaléka lenne a CSM-nek az kódex, melyet Llibre Vermell de Montserrat (LVM) néven ismerünk. A kódex 1399 körül keletkezett a Barcelona közelében fekvő montserrati Szűz Mária bencés kolostorban, mely ugyanakkor híres, Európa minden tájáról látogatott zarándokhely is volt. A tűzvész károsította gyűjteményből csupán tíz dal maradt fenn, valószínűleg népszerű, a kor által közkedvelt világi táncdallamok, melyek igazi gyöngyszemei a középkori Spanyolország területén keletkezett zenének. Megérkezésük örömére a zarándokok sokasága táncolta-énekelte ezeket a dalokat világi, a kolostor lakóinak nemigen tetsző szövegekkel. Megoldásként a szerzetesek egyházi szövegeket alkalmaztak ezekre a táncdallamokra, s
azután egy kerültek lejegyzésre a kódexben. Én mindenképpen izgalmas és kreatív feladatnak találtam ezt az amúgy is népzenés anyagot feldolgozni, megpróbálni áthidalni minden értelemben a Kasztília, Katalónia és Székelyföld közötti távolságot, akár gazdagítani az ó-portugál költői nyelvet egy kis
felcsíki tájszólással!
Simó József