Gryllusok – Egy család történetei – előjegyezhető DEDIKÁLT

Előjegyezhető!!!

A megvásárolt könyvet június 12 után tudjuk postázni, foxpostba küldeni, átvevőponton leadni.

Aki a kalakazenebolt.hu webáruházban vásárolja meg a könyvet, azoknak Gryllus Dániel és Gryllus Vilmos által dedikált példányt küldünk.
Rendelésnél a megjegyzés részbe kérjük írják be, kinek, milyen névre szóljon a dedikáció.

Gryllusok? Igen, ráadásul mindjárt hatan: Dániel, Vilmos, Dorka, Samu, Ábris és Alma. A könyv róluk, a hat Gryllusról szól. Arról, mi történt, történik velük, hogy mit gondolnak magukról vagy arról, amit csinálnak, meg úgy általában a világról. Beszélnek a Kalákáról, a Maszkabálról, az Érzékek iskolájáról, a soundpaintingről, a technológia és az ember, vagy a kép és a hang viszonyáról, valamint a plafont kiégető karácsonyi gyertyáról…

A könyvben mind a hatan szabadon, azt és úgy mesélnek, amit és ahogy csak szeretnének, mi pedig mintha szemben ülnénk velük és náluk a nappaliban, a teraszon, vagy mondjuk a konyhában. Megosztják velünk, mi a titkuk. Vagyis éppen azt, hogy valójában nincs is titok. A tartós szakmai és közönségsiker, illetve a jól megélt mindennapok receptje is egyszerű: a tehetség önmagában nem elég, kell hozzá elszántság, kitartás, alázat – és mindenekelőtt szeretet. Az alkotás, a munka, és egymás szeretete. A családé. Aminek a támogatása nélkül jóval nehezebb boldogulni az életben.

Dániel: „Az első fellépésünkön a Népszabadság tudósítója is ott volt, és azt írta, micsoda nagyszerű dolog ez. Azt is megjegyezte, hogy sebtében neveztük el magunkat Kalákának, ami legendának nagyszerű, csak hát nem igaz, mert már a próbán megbeszéltük, hogy ez a nevünk, és már így is hirdettek minket.”

Vilmos: „Azt is meg kellett tanulni, hogy az ember senkire nem számíthat, amikor kimegy egy órára négyszázötven gyerek elé – csak az van, amit ő kitalál, és ha nem talál ki semmit, akkor nincs is semmi.”

Dorka: „Nagyon kötődöm a magyar irodalomhoz és népzenéhez. Tíz évet éltem Németországban, és ott éreztem meg, hogy mennyire erősen! Amikor az ember elmegy a hazájából, akkor fogja föl ennek az abszurd kifejezésnek az értelmét, hogy tényleg vannak gyökerei, éppen úgy, mint a növényeknek.”

Samu: „A formális zenei képzésem az egyetem előtt nagyon hányatottan haladt. Úgy látszik, mégis mindig volt bennem annyi tehetség, hogy túljutottam a hihetetlen tudatlanságon, aztán mindez egy idő után csak összeállt valamivé. Mondjuk a szolfézsérettségimet nem mutatnám meg senkinek. Amit én ott összevissza énekeltem…”

Ábris: „Arra egészen konkrétan emlékszem, hogy igen kicsi koromtól érdekelt minden hang, és az olyan jelenségeket nagyon sokáig tudtam hallgatni, ahogy, mondjuk, egy légkondi perceg. Ezek mindig mozgatták a fantáziámat, és az ilyen élmények mentén szerintem az ízlésem is sokat formálódott. Az ilyenfajta textúrák máig beépülnek a zenéimbe.”

Alma: „Már a gimiben eldöntöttem, hogy külföldön akarok élni, és így is lett. Hogy pontosan mikor és miért döntöttem így, arra már nem emlékszem, egyszer csak bennem volt a mehetnék…”