Új sanzonok

ÉN SANZONOK, TE SANZONSZ, Ő SANZON
Húsz dal, húsz világ.* Valóságos világcsokor.

Annyiban tehát eltér a szokványos sanzonlemezektől, hogy nem egyféle zene és szöveg épülete. De nem is a beválogatott versek sokfélesége tűnik fel, nem is a zenei stílusok rokonszenvesen pimasz sokszínűsége, nem is a fiatal színészek könnyed, pontos, elegáns előadóművészete, hanem leginkább az, ami a sanzont úgy tűnik sanzonná teszi, és ami ezt az egész gyűjteményt, ezt a télen-nyáron viselhető sanzon-kollekciót áthatja: a szomorúság és irónia csúfondáros és füstkönnyű keveredése, a bántóan éles vagy bársonyos, a vérkomoly vagy halálmulattágos szavak szinte súlytalan lebegése.
„Én azt gondolom”, kezdhetném, mint napjaink szónokai, egy kis időnyerés céljából, és voltaképp szívet bizsergetően bizonytalanul atekintetben, hogy tudom-e egyáltalán, hogy mi is az a sanzon (fölködlenek fülemben francia sanzon-énekesek, férfiak és nők végeérhetetlen bakelitlemezei fűtetlen párizsi lakások fülledt zugaiban, hozzá vörösbor és sajtok és kávé) hogy a sanzon afféle majdnem beszélt szöveg, ahol a zene lehetőleg kiszolgálja a szöveget és az előadót, nem tolakszik a szöveg és az előadó közé, sem a hallgató és az előadó közé: ott van, jelen van, ám nem éppen a bármennyire is virtuóz zene a fontos itt, hanem a szavak: a szavak torlódása, koppanása, elhalása, visszatérése, a mondatok lejtése, zenéje, egy csupa-gesztus és többnyire melankolikus hanglejtésben. Amivel nem akarom kihangsúlyozatlanul hagyni, hogy e lemezen olykor a zenében is kis mesterműveket kapunk, briliáns karakterológiai stúdiumokat, hogy szép magyarsággal fejezzem ki magam. A cím szerint ez a gyűjtemény „hangos nyelv-emlék”. Azaz e történelem utáni időkben mégis történelemnek tudja magát, elmúló, emléknek készülő történelemnek. Milyen igaz! És milyen jó évjáratú palackba zárt antológia ez! Kellően vegyes. Parti Nagy, Petri, Térey, Borbély Szilárd, Szilágyi Ákos, Peer Krisztián! Egyedüli hölgyként a szövegszerzők között muszáj megemlítenünk Tóth Krisztina nevét! Az ember csak kapkodja a fejét, és mégsem eklektikus az összeállítás, valahogy összesimulnak, összegömbölyödnek a szélei, a karcosabb szövegek mintázata pedig az egészet, mint valami finom acélháló fogja össze. Nyelvemlék, lenyomat a nyelvről mely két évezred között újra keletkezik éppen a szemünk előtt. Lenyomat a zeneszerzőkről és zenészekről, akik a versek által inspiráltan rokonszenves visszafogottsággal kísérik le a szövegeket, de mindenekelőtt lenyomat a fiatal színészek csapatáról, akiknek hangjában ott lüktet a nemprofesszionális éneklés váratlan, új meg új tájként kibukkanó szöveg- és szituációérzékenysége: nem egyszerűen az arcunkba kiabálják, vagy szívünkbe dúdolják e dalokat, hanem élő, vibráló, mozgékony valóságot kölcsönöznek mindegyiknek.
Forgách András, 2003.

*Kiadványunkon 18 dal található. Az eredeti műsor két darabját – Melis László által Petri György és Sajó László verseire komponált, Jordán Adél és Hevér Gábor által előadott műveit – a zeneszerző jogutódjának beleegyezése hiányában nem jelenhettek meg)

Milyen a kortárs sanzon? – tette fel a kérdést a kétezres évek elején Budapesten Rimóczi István, a jelen kiadvány alapjául szolgáló projekt ötletgazdája. Húsz verset válogatott össze kortárs költőktől, majd tíz olyan színésszel fogott össze, akik örömmel vállaltak énekesi szerepet a születő új sanzonok előadásánál. Faragó Béla zenei vezetővel együtt az akkori színház-zenei élet különböző irányzatait képviselő tizenöt zeneszerzőt kértek fel: válaszolják meg zenében ezt a kérdést.
Az Új sanzonok a Csányi János vezette, azóta megszűnt Bárka Színház színpadán került bemutatásra egy tizennégy tagú kamarazenekarral. Az egyik előadás felvételét később Balla Gábor hangmérnök segítségével a Yellow Stúdióban egészítették ki; így született meg 2003-ban egy albumnyi zenei anyag, amely azonban különböző okok miatt végül nem jelenhetett meg.
A közreműködők névsora rendkívül sokszínű. Olyannyira, hogy 2025 Magyarországának súlyos megosztottsággal küzdö társadalmában szinte elképzelhetetlen, hogy programban szereplők közös projektbe fognának. Ezt jelzi talán az is, hogy a lemez két eredeti darabját – Melis László által Petri György és Sajó László verseire komponált, Jordán Adél és Hevér Gábor által előadott műveit – a zeneszerző jogutódjának beleegyezése hiányában most sem tudtuk megjelentetni.
A felvételeket így is erős kordokumentumnak érezzük. Ahogyan műsor alcíméül szolgáló mondat is változatlanul igaz: Hangos nyelvemlék a kételyek korából.
Gryllus Samu

1. Kiss Ferenc – Parti Nagy Lajos: Őszi lófagyi
2. Márkos Albert – Orbán János Dénes: A nyitott szájból asszonyok
3. Monori András – Kukorelly Endre: Talán a könnyem
4. Gryllus Samu – Térey János: Interpretátor
5. Fekete Gyula – Szilágyi Ákos: Hülyézis
6. Várkonyi Mátyás – Tolnai Ottó: Wili dumdum-dalai
7. Weber Kristóf – Borbély Szilárd: Mint frissen mosott szappan
8. Varga Judit – Tóth Krisztina: Szőnyeg
9. Gyöngyösi Levente – Szőcs Géza: Visszajövök én
10. Monori András – Király Levente: A trubadúr balladája
11. Nagy János – Zalán Tibor: Még 1x a másik vörösesszőkéhez
12. David Yengibarjan – Nádasdy Ádám: Mikor berontok
13. Faragó Béla – Kovács András Ferenc: Eastern Still Life
14. Márkos Albert – Peer Krisztián: Tavaszi fáradtság
15. Faragó Béla – Háy János: Hogyan találjuk meg elveszett szerelmünket?
16. Sáry Bánk – Podmaniczky Szilárd: Önfényvesztés
17. Darvas Ferenc – Várady Szabolcs: Elromlott szerkezet
18. Darvas Ferenc – Kemény István: A bűnbeesésű

Előadja: Rimóczi István (1, 14), Menszátor-Héresz Attila (2, 4), Varga Gabriella (3, 5, 9, 15), Thúróczy Szabolcs (6, 18), Spolarics Andrea (7, 17, 15), Jordán Adél (8, 15), Kardos Róbert (10, 15), Hevér Gábor (11, 16), Csányi Sándor (12), Némedi Árpád (13)
A lemezen közreműködő zenészek: Nemes János – fuvola (1, 5, 6, 7, 9, 13, 15, 17), Gyenes Béla – szaxofon, klarinét (1, 3, 6, 7, 8, 9, 13, 14, 15, 17), Félegyházi Bence – trombita (7, 15, 17), Körösy Róbert – harsona (3, 6, 7, 9, 14, 16, 17), Kerek István – hegedű (1, 2, 3, 5, 6, 7, 8, 9, 10, 11, 13, 14), Kökényessy Zoltán– brácsa (1, 8, 11, 13), Jánosházy Péter – cselló (1, 2, 3, 4, 5, 7, 8, 9, 10, 11, 13, 14), David Yengibarjan – accordion (12), Révész Rihárd – zongora (4), Nagy János – zongora, szintetizátor (1, 5, 7, 8, 9, 11, 13, 14, 15, 17, 18), Lamm Dávid – gitár (3, 6, 7, 9, 13), Gryllus Samu – bőgő, basszusgitár (1, 2, 3, 6, 7, 9, 10, 12, 13, 14, 15, 16, 17), Árkosi Péter – dob (1, 2, 4, 6, 7, 14, 15, 17), Karmester: Faragó Béla
A felvételek a BÁRKA SZÍNHÁZ-ban és a YELLOW stúdióban készültek 2003-ban.
Zenei rendező, zenei vezető: Faragó Béla Hangmérnök: Balla Gábor, Kaleta Csaba, Császár András Mastering: Balla Gábor, Fenyvesi Márton
Szerkesztő: Rimóczi István Fotó: Chris Allan Tod
Grafika: Baranyai Júlia (avalanche.hu)
Köszönet Mazura Jánosnak és a Fonó Records-nak