Szélkiáltó: Márai

Az irodalomtörténet úgy tartja, hogy Márai Sándor (1900-1989) lírája különös módon a prózában teljesedett ki, így lassan feledésbe merültek azok a versek, amelyekről egykor Szabó Lőrinc és Szép Ernő is elismerően nyilatkozott. Csupán az emigrációban született két nagy költemény – Halotti beszéd, Mennyből az angyal – rögzült az olvasók tudatában, a költő Márait legtöbben ezekkel azonosítják.

Most a Szélkiáltó együttes felfedezte az érzékeny lírai dalokat, amelyet a pályája csúcsára érő Márai Sándor is felvett az életművet fémjelző kötetébe, a Delfin visszanézett című válogatásba. 2000-ben a Helikon Kiadónál megjelent az Összegyűjtött versek, majd 2010-ben a Halotti beszéd, amely mai tudásunk szerint a kiváló író valamennyi költeményét tartalmazza.

Sokszínű líra ez, amely magába olvasztja a Nyugat első nemzedékének vívmányait éppúgy, mint az avantgárd eredményeit. A mostani válogatás arra figyelmeztet, érdemes újra és újra fellapozni a méltatlanul elfelejtett költő verseit. A joggal népszerű regények legfontosabb gondolatait, érzésvilágát, filozófiáját közvetítik pár sorba sűrítve.

1. Együgyu vers gyorsvonatban
2. Tavasz
3. Hallgatás
4. Harminc
5. Ujjgyakorlat 8.
6. Versciklus egy-hetvenketto – Öt
7. Azt hiszi, szerelmes
8. Zsoltár
9. A fehér erdo
10. Dalocska
11. Ámen
12. Versciklus egy-hetvenketto – Négy
13. Hol vagyok?