Pál István Szalonna és bandája: Útravaló

„Népzenei tanulmányaim kezdete Murzsa Gyulához kötődik, hiszen ő volt az a prímás, akinél először találkoztam a Felső-Tiszavidék népzenéjének egyik gyöngyszemével, a szatmári muzsikával. Nála hallhattam először ezt a zenét abban a formában, amely még megőrizte az elmúlt évszázadok zenei örökségét.

Rendkívül nehéz egy albumon összefoglalni egy olyan ember játékmódját, aki nem csak a hegedülésben segített, hanem mindabban, amitől igazán „prímássá“ válhat egy hegedűs. Tanítása valóban olyan volt, mintha visszarepülnénk a régmúltba, azokba az időkbe, amikor a szülők elvitték gyermeküket a környéken élő zenészekhez, és különböző juttatások ellenében először szolgálóként, később tanítványként szerezhették meg a jövőjükhöz szükséges tudást.

Nem volt szükség hi-fi berendezésekre, DVD-lejátszóra vagy egyéb segédeszközökre, egyszerűen csak egy diákra és egy mesterre. Így nyílt lehetőségem arra, hogy ezt a generációkat átívelő tudást elsajátíthassam attól az embertől, aki még beleszületett ebbe a már-már eltűnőben lévő világba.

Gyula bácsi nem csupán a zenei hangok tanítását vélte fontosnak, hanem azt is, hogy megismerkedjek a régi idők zenészeinek életmódjával. Ezek mellett tudjam, hogyan kell egy vonót megszőrözni, hogyan kell gyantát önteni, hogyan kell egy hegedűt megtisztítani, és még sokáig sorolhatnám azokat a dolgokat, amelyek valóban fontosak egy hangszer, egy ember, egy életmód megismeréséhez. Megtanított a gyakorlás fontosságára, arra, hogy egy igazi muzsikus sohasem mondja azt, hogy mindent tud.

Mindezek a dolgok vezettek ahhoz, hogy albumunk témájának Murzsa Gyula munkásságát válasszam, hiszen köszönettel tartozom mindazért a sok jóért, amit Gyula bácsi értem tett. Másrészt azért is nagyon fontos, hogy ezektől a kiváló muzsikusoktól, énekesektől tanuljunk és lejegyezzünk minden momentumot, mert egyre kevesebb olyan “mester” él, akit megmutathatunk tanítványainknak, és azokat a pillanatokat, amelyeket mi természetesnek tartottunk egy bálban, lakodalomban, fonóban, az ifjúság már csak történetekből és felvételekről fogja megismerni.

Mivel magam is tanítom néhány esztendeje ezt a muzsikát, különösen fontosnak tartom, hogy szülessenek olyan kiadványok, amelyek egy-egy vidék muzsikájával, muzsikusaival behatóbban foglalkoznak.” Pál István „Szalonna”

Előadók:
Pál Eszter – ének
Pál István „Szalonna” – hegedű, ének
Gombai Tamás – hegedű
Gera Attila – klarinét, tárogató
Karacs Gyula – brácsa, ének
Ürmös Sándor Ferenc – cimbalom
Doór Róbert – nagybőgő
+
Pál Lajos – tangóharmonika, ének

Dalok:
1. Ahogyan megindítottuk a lakodalmakat…
2. Bot alá való nóták…
3. Az újlaki vásártéren…
4. A paládi cigánysoron…
5. Cimbalommuzsika, ahogy az öreg Fogas szerette…
6. Az utolsó paládi pásztor, Pisák András nótáiból
7. Új stílusban, ahogyan a Gyuszi nagyapja szerette… (Koska Gábor barátomnak és családjának ajánlva