Poros úton szamár ballag.
Négy apró pata, két hatalmas fül.
Lassan halad - talán azért, hogy az a nagy, kajla füle ne lobogjon össze-vissza.
A hátán hosszanti fekete csík fut végig, egy másik meg keresztben, le a vállán.
Mintha csak odafestették volna a bundájára.
Menet közben finom szénára gondol.
Persze, ha nincs más, még a száraz kóróval is beéri - nem úgy, mint a lovak.
Úgy tartják, azért van ez így, mert amikor az Úr Jézust az édesanyja méhében
Betlehem felé kellett volna vinni, a lovak egytől egyig nemet mondtak, s az
Úristen azzal büntette őket, hogy folyton éhesek legyenek, és örökké futni akarjanak.
A szamár akkor sem sietett, s lám, mégiscsak ő vitte Betlehembe a szent családot...
Végül megérkeznek a pásztorok... megilletődve lépnek be a keskeny ajtón,
a legmagasabbnak alaposan be kell húznia a nyakát, hogy be ne üsse a fejét a szemöldökfába.
Mindannyian zavartan toporognak, egyikük megpaskolja a jászolhoz kötött tehén nyakát.
- Jól van, no! - dörmögi, aztán nem folytatja, mert tátva marad a szája a csodálkozástól.
Három porlepte vándor lép be az ajtón, de még a köntösüket borító sivatagi sárga homok alatt is jó látszik, hogy drága kelme, amit viselnek. Egy soványka ló abbahagyja a szénaropogtatást, és jól megbámulja a hirtelen támadt sokaságot. Aztán minden szempár arra az aprócska gyermekre szegeződik, aki ott pihen az édesanyja karjában.
Itt van hát, megérkezett!

1. Jól figyelj!
2. Poros út
3. Sivatagon át
4. Heródes
5. Piac
6. Mária
7. József
8. Csillagos ég
9. A születés csodája
10. Megérkezett!